Az előzetes letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság rendeli el.
A terhelt előzetes letartóztatásának szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban (a nyomozás elrendelésétől) bírói döntés alapján, akkor van helye, ha:
A, megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult, vagy
B, szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható, vagy
C, megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, vagy
D, megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.
Elrendelése előtt a bíró az ügyész jelenlétében a terheltet meghallgatja. A gyakorlatban nagyon jelentős az ügyészi indítványnak helyt adó bírói döntések száma, továbbá a nyomozásban a védelem korlátozott iratmegtekintési joga folytán a hatékony védelem elve is csak töredékesen jelenik meg a meghallgatáson (a nyomozás szakaszában tehát (zárt) ülésen történik a meghallgatás). A gyakorlatban az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló ügyészi indítványok több mint 90 %-a eredményes. A bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet is elrendelhet, illetve óvadékot fogadhat el.
A vádirat benyújtása előtt elrendelt előzetes letartóztatás az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb egy hónapig tart. Az előzetes letartóztatást a nyomozási bíró alkalmanként legfeljebb három hónappal, összesen legfeljebb az előzetes letartóztatás elrendelésétől számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja. Ezt követően az előzetes letartóztatást a megyei bíróság alkalmanként legfeljebb két hónappal meghosszabbíthatja. Ha az előzetes letartóztatás tartama a három évet eléri, az előzetes letartóztatás megszűnik, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét.
Az előzetes letartóztatás megszüntetése:
Az előzetes letartóztatást a nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság szünteti meg, amennyiben az elrendelés feltételei már nem állnak fenn. Az előzetes letartóztatás iránti kérelmet a terhelt és a védő korlátlanul benyújthat. A kérelemben annak az indoknak az oka fogyottá válását célszerű felvetni, amelyet a bíró az elrendelő határozatban megjelölt. Az előzetes letartóztatást a vádirat benyújtásáig az ügyész is megszüntetheti. Ha az előzetes letartóztatás tartama a három évet eléri, az előzetes letartóztatás megszűnik, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá, ha az ügyben hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban. Az előzetes letartóztatás akkor is nyomban megszűnik, illetőleg azt meg kell szüntetni, ha a tartama meghosszabbítás vagy fenntartás nélkül lejárt, az eljárást jogerősen befejezték, a nyomozást megszüntették vagy a vádemelést elhalasztották.