Jogi ügyek, rendőrség, biztosítás, bíróság? Ne hagyja hogy átverjék vagy félrevezessék!

Halálbüntetés

A Btk. 39§-a rendelkezett a halálbüntetésről, amit 1990-ben szüntettek meg. A mai napig vitatott a társadalomban, hogy szükség van-e a halálbüntetésre vagy sem. Nem is ezzel összefüggésben szeretném álláspontom kifejteni. Abban szeretnék kicsit kutakodni, hogy ha jelenleg a törvény szerint nem lehet senki életét sem jogosan sem jogtalanul elvenni. Az előzetes büntetés-végrehajtási intézetben lévő körülmények okot adhatna-e arra, hogy egy olyan személy önmagának vessen véget életének akiről még a bíróság ki sem mondta, hogy ártatlan.

Milyen bűncselekmények miatt is lehet előzetes letartóztatásba kerülni? A jelenleg hatályos törvényeink nem csak a bűncselekmény fajtáitól teszik függővé, hogy valakivel szemben alkalmazni lehet-e az előzetes letartóztatást. A Büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezik arról, hogy milyen feltételek fent állása esetén lehet valakit e kényszerintézkedés hatálya alá helyezni. ilyen például ha a terhelt megszökött, a hatóság elől elrejtőzött. továbbá ha szökésétől tartani kell, fent áll a bűnismétlés veszélye, stb. Véleményem szerint teljesen jogos ha előzetes letartóztatásba kerül egy gyilkos, egy rabló, egy fegyveres bűnöző és egy többszörös visszaeső. A kérdés ami bennem felmerül az az, hogy biztos jó megoldás-e ha egy 18 éves fiatal felnőttet előzetesbe tesznek azért mert a haverjaival meggondolatlan bűncselekményt követnek el. Olyan bűncselekményt amiért nem biztos, hogy később majd a bíróság jogerősen letöltendő szabadságvesztést ítél.

Elgondolkodtató az is, hogy amíg előzetesben van a terhelt az őt körbevevő légkör és fogolytársai valóban őt a társadalom hasznos tagjává fogják tenni. Valóban azt a célt éri el vele a bíróság, hogy nem fog többé bűncselekményt elkövetni? Sajnos sok esetben kétlem, hogy ez lesz az eredménye 6-10 hónap előzetesnek. Jogosan teszem fel a kérdést, hogy ha épp az ellenkezőjét érik el a hatóságok a kényszerintézkedéssel és még ez az adót fizető állampolgárok nem kevés pénzébe is kerül akkor miért nem változtatnak a gyakorlaton. Nem arra szeretném ösztönözni a bírókat, hogy az előzetesben lévők 50%-át engedjék szabadon, de van minimum 5%-a az előzetes letartóztatásban lévőknek akikkel szemben más kényszerintézkedést is lehetne alkalmazni, addig amíg a jogerős ítélet megszületik. Úgy gondolom, hogy a kényszerintézkedés ügyében született döntés meghozatalakor a bíróság birtokában nincs annyi információ ami alapján határozottan lehetne ez ügyben dönteni. A terheltnek a vallomástételen kívül szinte semmilyen más lehetősége nincs arra, hogy igazát bizonyítsa, ugyanis az őrizetbe vételtől számított 72 órán belül határozni kell az előzetes letartóztatásról. Valószínűleg ez idő alatt a nyomozó hatóság nem a terhelt javára szóló bizonyítékokat fogja beszerezni, s nem az érdekében nyilatkozó tanúkat fogja meghallgatni. Így az ügyész indítványából nagyon sok esetben csak a terhelő bizonyítékok kerülnek ki, azoknak az ellenkezőjét a terhelt vagy védője nem tudja bizonyítani. S az esetek 95%-ban csak az első alkalommal történik személyes találkozás a terhelt és az előzetes letartóztatást elrendelő bíró között. Ugyanis ezt követően a hosszabbításról szóló bírói döntést csak "postán" érkezik. S már az sem valószínű, hogy ugyanaz a bíró dönt majd aki első alkalommal döntött a kényszerintézkedés ügyében.

Valószínűleg az eljáró bíró nem akarta halálra ítélni azt 21 éves fiatalembert aki a zalaegerszegi börtönben saját maga által lepedőből készített "kötéllel" zárkájában felakasztotta magát. A fiatalemberrel szemben jármű önkényes elvétele és egyéb kisebb súlyú bűncselekmények miatt folyt eljárás és első alkalommal volt börtönben. Szívesen megkérdezném az eljáró bírót, hogy valóban a börtönt látta megfelelő megoldásként a fiatal felnőttnek. Valószínűleg az ítélet meghozatalakor meg sem fordult a fejében, hogy egy életet vett el, egy fiatal ember életét.:(